Az emberek nagy többségének az élete benne van a telefonjában. Telefonszámok, emailek, gyerek házi feladata, mobilbank, bevásárló oldalak appjai, teendőlista, szórakoztató alkalmazások, ezer app és adat. Egyre jobban hozzánknőve.

Olyankor üt ez szíven, amikor nem kapcsol be a telefon. Jön a tipikus első reakció, a tagadás. Persze, biztos lemerült az éjszaka, dugjuk töltőre. Kicsit kivárva, még mindig nem kapcsol be. Persze, biztos rossz a töltő, keressünk másikat. Keresi az ember az újabbnál újabb megoldásokat, de el kell fogadnia, hogy a telefonjának valami komoly baja van. Persze, van a hard (factory reset) lehetősége, power és volume up gombok együttes nyomása, az biztosan segíteni fog. Vagy a másik hangerő gomb lehet, ha erre sem reagál? 

Jön a megdöbbenés, hisz a telefon csak egy hónapos. Örültem neki, újabb, nagyobb, gyorsabb, nagyobb tárhely. Mekkora lépés volt ez az előző után, nem lehet, hogy ezt ennyi időre gyártották?!

A harag és a szomorúság elönti az embert, rájön, az egy havi fotók, adatok, beállítások elvesztek, de majd bekapcsolja a biztonsági mentést. De..nem a telefonról szól a bejegyzés.

Szerencsére itt van még a sarokban a telefon doboza, számla, jótállási jegy, felkapva a magentás szolgáltatóhoz berobogok vele, péntek délután nincs is jobb program. Szinte senki sincs, azonnal sorra kerülök. Az ügyfélszolgálatos megértőnek tűnik, sajnálkozik, látja, friss a készülék. majd jön a terelés. Sajnos Náluk a jónap utolsó napján viszik el mindg a telefonokat, épp április utolsó munkanapja van, sajnos ma már elment a futár. De ha akarom, s nincs kedvem megvárni a május utolsó munkanapját, elviehetem magam is. Cinkosan rámkacsint. Nézek rá, talán a maszk miatt lászom ennyire ostobának? Persze, nekem nem okoz gondot elvinni a szervizbe, ha már neki derogál kitölteni egy bevételezési nyomtatványt. Nagylelkűen ad egy címet, közel is van, benn a Vígszínház mellett. Nyitva vannak, hatig. Átfut az agyamon, hogy kihívjam a főnökét, aztán elhessegetem, hisz ezeket a jó dumákat biztosan oktatják nekik.

A Vígszínház mellett legendásan egyszerű parkolni, persze a hülyéknek mindig szerencséjük van, mondom a bajszom alatt, amikor épp előttem áll ki egy helyről az autós. Besétálok a csillivilli szervizbe, meggyőző, amit látok. Leteszem a dobozt, papírokat, nagy szemekkel néz a munkafelvevő, hogy hát igen, Ők a markaszerviz, de hát a garanciás munkákat a T.X szerviz végzi. Sajnálkozik, látszik, hogy őszintén. Nem én vagyok az első, akit ideküldenek, de segíteni nem tud. Max ha fizetem, persze, garanciás esetben miért tenném?

Innen már játszi könnyedséggel regisztrálok a webes fiókban, kitöltök, feltöltök, jön a futár, viszi, emaileznek, futár hozza.

Valószínűleg az ügyfélszolgálatosnak is ennyi munkája lett volna vele, bár neki regisztrálnia sem kell, ha ez a munkája, már megtette. S a puffogó ügyfél helyett lenne egy elégedett. Vagy ha nem a google-ban keres rá a telefon szervizére. Vagy ha a megfelelő szervizt ajánlja elsőre. Mennyi, mennyi lehetőség.

Persze, a fő, hogy újra minden működőképes, s mi a konzekvencia? Az nincs, illetve felesleges szolgáltatásért fizeti egy szolgáltatónak, ha úgyis magad végzed el a munkáját.

Egy plusz körrel kevesebb is lett volna :)